|
|
|
2022-02-01 08:29:11, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Februári hírek
Belekapaszkodott a tél a földbe. Fagyos ezer ujjával megmarkolta a göröngyöket, és hideg arcát a barázdákra hajtotta. Jeges ölelésétől megkeményedett a dombok háta, és a vakondtúrások összehúzták magukat fázósan, kicsire, keményre.
A fák meg úgy tettek, mintha már nem is élnének. Összeveregették fagyos ágaikat, mintha szárazak lennének, összehúzták törzsüket, hogy vékonyabbnak lássanak - ilyenkor meg is repedtek néha -, és ha szél nem volt, halotti mozdulatlanságban álltak, mert tudták, hogy a tél csak a halottakat nem bántja.
Csendes hidegen jártak a patakok is. Hópadok alá bújtak, melyek leszakadt hídként lógtak a víz felett, és csak susogtak, mert ha a tél meghallotta a parttal diskuráló csobogásukat: holttá fagyasztotta a sustorgó kis hullámokat. Pedig a vizek messziről jöttek, és sok mondanivalójuk lett volna kíváncsi nádszálaknak, melyek a patak fölé hajoltak, és hiún nézegették magukat a kékes tükörben, melyben kopott csóvájuk mellett fehér felhőbárányok legelgettek, és éjszakánként apró csillagok ringatták magukat.
A hónap elején pár napig úgy látszott, mintha vége lenne a télnek. Kisütött a nap, megcsordultak az ereszek, és a nomád lelkek istene nagy foltokat égetett a tél fehér gúnyáján.
De a február nem hagyta magát.
,,Még azt mondják, egy húron pendülök azzal a vékonypénzű, tavaszba kacsintó márciussal - gondolta. - Azt már nem! Tél vagyok én a javából. Azt a jégenkopogóját!" - és olyan havat küldött szalonkaváró gondolatainkra, hogy azonnal előhúztuk a szánkókat.
A szánkóra ocsúszsák, lóherekötegek kerültek, s az életet széthordjuk a határban. Az etetők nagyon látogatottak. Szinte zsúfoltak. Foglyokon kívül sármányok, tengelicek is ott keresgélnek, sőt - ami igazán nem kívánatos - az egyik etető alól fekete- és szürkevarjak lebbennek el. A távolság nagy, de azért megpróbálom az egyik szürkét leszólítani. A szürke gyorsan és egészségesen távozik.
Az egyik etetőoszlop végén karvaly üldögél. Jobb helyet is választhatott volna! Az etető körül madártollak... Gazember!... Csak bevárna! Meddő kívánság. De azért odalövök, amikor fellibben a levegőbe. Hull a tolla. Talán nem jön vissza?
Nyulak szaladgálnak a szánkó körül. Kettesben-hármasban. Szaglálódnak, veszekednek. Irigylésre méltó, jóvérű legények. Ebben a hidegben...
A fákon itt-ott ölyvek gubbasztanak. Az egyik fa alatt fogolycsapat szedeget. A fa tetején ül az ölyv. A foglyok egyáltalán nem izgatják. Pedig csak le kellene ereszkednie, és máris meglenne az ebéd. Azaz nem egészen. Az ebédet még meg is kellene fogni. Az pedig veszedelmesen gyorsan repül. Még ha hurokban lenne, vagy betegen vánszorogna... De így nem erőlteti a dolgot.
A szarvasok, őzek a fenyves részekbe húzódtak. Itt vág legkevésbé a szél, itt lehet legjobban meghúzódni, és valami kis gyenge élelem is akad. Nagy lóherekötegekkel toldjuk meg a sovány harapnivalót.
Még egy kis kitartás - biztatom őket gondolatban, bár ezt könnyű mondani, aztán hazamenni, hol mínusz tíz helyett plusz húsz van. De itt kint, hol orgonál a szél, hordja a havat, és nincs pihenés sem éjjel, sem nappal; küzdeni éhséggel, riadozni embertől, állattól! Itt kitartani - nehéz, nagyon nehéz sor!
(1935) Fekete István
Megjelent a Nimródban, 1935. február 20-án.
Tartalmazzák a Rózsakunyhó (1973), az Erdei utakon (1987), és a Vadászok (2009) c. kötetek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL 2 |
|
|
|
Címkék: belekapaszkodott, lóherekötegekkel, összeveregették, gondolatainkra, jégenkopogóját, mondanivalójuk, megkeményedett, választhatott, megcsordultak, felhőbárányok, lóherekötegek, vakondtúrások, veszedelmesen, egészségesen, harapnivalót, nádszálaknak, tartalmazzák, éjszakánként, látogatottak, szalonkaváró, fagyasztotta, vékonyabbnak, gubbasztanak, fogolycsapat, csobogásukat, szaglálódnak, szürkevarjak, szaladgálnak, vékonypénzű, rózsakunyhó, összehúzták, meghallotta, gondolatban, legelgettek, széthordjuk, leszólítani, barázdákra hajtotta, dombok háta, vakondtúrások összehúzták, parttal diskuráló, vizek messziről, patak fölé, kékes tükörben, hónap elején, nomád lelkek, húron pendülök, szánkóra ocsúszsák, életet széthordjuk, etetők nagyon, egyik etető, távolság nagy, egyik szürkét, Fekete István,
|
|
|
|
|
|
| barázdákra hajtotta, dombok háta, vakondtúrások összehúzták, parttal diskuráló, vizek messziről, patak fölé, kékes tükörben, hónap elején, nomád lelkek, húron pendülök, szánkóra ocsúszsák, életet széthordjuk, etetők nagyon, egyik etető, távolság nagy, egyik szürkét, szürke gyorsan, egyik etetőoszlop, etető körül, szánkó körül, fákon itt-ott, foglyok egyáltalán, pedig veszedelmesen, fenyves részekbe, sovány harapnivalót, belekapaszkodott, lóherekötegekkel, összeveregették, gondolatainkra, jégenkopogóját, mondanivalójuk, megkeményedett, választhatott, megcsordultak, felhőbárányok, lóherekötegek, vakondtúrások, veszedelmesen, egészségesen, harapnivalót, nádszálaknak, tartalmazzák, éjszakánként, látogatottak, szalonkaváró, fagyasztotta, vékonyabbnak, gubbasztanak, fogolycsapat, csobogásukat, szaglálódnak, szürkevarjak, szaladgálnak, vékonypénzű, rózsakunyhó, összehúzták, meghallotta, gondolatban, legelgettek, széthordjuk, leszólítani, megmarkolta, etetőoszlop, veszekednek, madártollak, megpróbálom, vánszorogna, göröngyöket, ereszkednie, keresgélnek, halottakat, egyáltalán, irigylésre, nézegették, meghúzódni, márciussal, legkevésbé, hullámokat, tengelicek, barázdákra, ölelésétől, ocsúszsák, ringatták, diskuráló, csillagok, legjobban, kitartani, szánkókat, előhúztuk, hazamenni, megjelent, nimródban, leszakadt, kettesben, szarvasok, törzsüket, hármasban, kívánatos, fellibben, messziről, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6107
- e Hét: 35307
- e Hónap: 74919
- e Év: 303856
|
|
|
Offline
